2500 Ft

A földi emberélet elmúlása felé közelítő korú alkotó végső számvetése kérdésfelvetéseinek eredményeit osztja meg olvasóival e könyv lapjain. A belső lelki és a környezeti történések tapasztalatából versbe rejtett publicisztikai mondanivalók elegyednek filozófikus gondolatképletekkel. Bibliai tanítások alapján álló líra-szobrok emlékeztetnek az erkölcs méltóságára.
Véssey Ede negyedik kötete nem egyéb, mint szolid kardoskodás a jó példa felmutatása mellett. A mások érdekében munkáló költői felelősségvállalás mintája. „Adtál másnak többet, mint amennyit kaptál? / Példás tetteiddel megtelt-e a naptár? // Nézzél önmagadba: tiszta maradt lelked, / mint a friss hó, amely szennyet nem ismerhet?” – teszi fel egyik versében az önvizsgálat szintjén számon kérő kérdéseit. További jellemzői: az erkölcsi stabilitásra törekvés, a pogány időket elítélő, társadalompolitikai szembesítés, és a megható hűségre alapozott tiszta szerelem. Egyes versei játékosságának napsütése áthatol a szomorúság felhőin.
„Keresetlen szavakkal, ahogyan beszélünk, meg lehet írni mindent. Csak magyarul legyen, igaz legyen.” – hirdette Gárdonyi Géza. Ehhez a tanításhoz igazodik Véssey versteremtő módszere; legfőbb célja és vágya, hogy értsék. Az építészmérnök fegyelme, biztonságra törekvése érződik abban, ahogy költészetének tartószerkezetét kialakította. A szolgálat a legkifejezőbb szó, ami embertársaihoz és Istenhez köti. Szilárd hite – létben is, poézisben is – örökös belső támasza.

Zsirai László