Termékleírás
A szerző könyvéről:
Kábulat
A kötet egyfajta lélekrajz, amely a „vékony cérnán lebegés” állapotát írja le. Azt, amikor az érzelmek vajúdása felhagy, és a lélek kiürül, céltalanná válik a létezés. A fájdalmakat elbírni: ez a létezés bizonysága. Az önsajnálat bénít, megsemmisít. Az elaléltságból, bénultságból, akarattalanságból a kiút, önerőnk megtalálása. Mint az argonauták, meg kell küzdjünk önmagunkkal, felül kell kerekedjünk gyengeségeinken. Az érzések elvesztése elementárisabb csapás, mint maga a fájdalom. Szenvedésünk hittétele annak, hogy emberségünket őrizzük a világ felszínességétől. Sikamló jéghártya alá rejtjük önmagunk. A hártya vékony, átlátszó. Alatta szív dobog. Szüntelen.
*
Füstös jegyzetek
2012 óta sokat utaztam Északkelet-Magyarország elszegényedett falvaiban. A vidék általában elszegényedett régi gazdagságához képest, a mezőgazdaság csak egy kis töredékét tartja el a vidéki embereknek, az ipari és bányászati munkák megszűntek. Másfél millió ember vesztette el a munkáját, és akiknek nem volt konvertálható szakmájuk, azok véglegesen a perifériára, osztályon kívüliségre kárhoztak. A kirekesztettség a fiatal generációkra is átöröklődött. Egyfajta megbénult tehetetlenség, mint egy gonosz, kárhozatos varázslat, megkeserítette az sorvadó kisfalvak életét, és az emberi viszonyok minőségét. Az a néhány vers, ami itt közlésre kerül nem más, mint egy összetett kép töredékei, ahol a társadalom perifériájára szorultak perspektívájába próbáltam magamat helyezni, és az ő szemszögükből néhány fénycsóvát vetíteni az őket körülvevő világra. Tudom, hogy ezt a pozíciót, nehezen teheti magáévá egy kívülálló. Azt is tudom, hogy ez, mint minden más kép, csupán egy torzó, ami a valóság egy szegmentjét emeli ki, helyezi a középpontba. Vállalom ennek a felelősségét, azért, mert azoknak a sorsáért, akiknek a perspektívátlansága itt a központba kerül, mindnyájan felelősek vagyunk. Csak az együttérzés, és együttgondolkodás hozhat változást.
Vélemények
Még nincsenek értékelések.