Turcsány Péter: Wass Albert utóélete – Isten kenyere
(Nagy emberek nagy vihart kavarnak)

Isten kegyelmi munkájának köszönhetem, hogy segítőtársakat és türelmet adott e könyv szerkesztésének aprólékos, gyönyörű és hatalmas munkájához. A Jönnek – Adjtok vissza a hegyeimet! című ikerregények 1993-as kiadása után 1998-tól tervezzük a Wass Albert Életmű kiadását. Feleségem, Szutor Ágnes kiterjedt levelezése és a kiadói jog előzetes tisztázása alapján, sőt a tolmácsolásból megtakarított pénze segítségével a könyvsorozatot 2000-ben indítottuk útjára, s azóta is első számú bábaasszonya, segítője a 36 kötetet számláló – elsősorban szellemi, s másodszorban – kiadói vállalkozásnak.
S mellénk megszámlálhatatlanul sokan álltak kereszt-hordozónak, segítőnek, az írófejedelem munkássága hírvivőinek, apostolainak, s mi is hasonlóan számlálatlanul sok nagyszerű ember mellé álltunk, olyanok mellé is, akiket bizony meghurcoltak Wass Albert nevéért, szobrainak, könyveinek dicséretéért. A nagy szellemóriás, az életében is sokak számára megemészthetetlen nagy egyéniség holta után is nagy viharokat kavar munkáival, emlékével és szellemi Hagyatékával.
Kavarogtak körülötte, s kavarognak emléke körül is az ügyek, a már-már megválaszolhatatlannak tűnő kérdések. Anyaggyűjtőként, szerkesztőként, összeállítóként magam és folyamatosan kutató segítőtársaim – szerte e kishazában és e Kárpát-hazában és a nagyvilágban – csak egyet tehetünk, miként korábbi munkánkban, a „Wass Albert élete – Töretlen hittel ember és magyar” című kötet „sajtó tükrében”, úgy ebben a könyvben is: a pontos és speciális sajtótörténeti feltárás Ariadne-fonálát kívánjuk kézbe adni a mellénk lépőknek vagy az utánunk jövőknek.
Hány kérdés és hányféle válasz az utóélet kutatása során! Az állampolgárság kérdése? De végülis ideiglenes magyar állampolgársági okmánnyal az íróasztalfiókjában fejezte be földi pályáját. Wass Albert halála? A 44-es magnum vajon kinek a kezében dördült el? A robbantó és roncsoló hatású golyó a magyarság xx. századi legnagyobb író-harcosának idősen is szelíd vonású arcát szaggatta cafatokra és nagy őseit idéző koponyáját vetette szét! Miért így kellett meghalnia? Kik hagyták magára és kik készítették elő halálát? Ma még csak egy biztosat állíthatunk, amit a holtmarosi tiszteletes, Bartha József írt rá anno 2001 augusztus 11-i Wass Albert Emléklapjára: „árvaként talált Rá a halál”.
A művei kiadásáért folytatott perben, mint a híres kaukázusi Krétakör-történetben, kit illet meg az igazi anyaságnak kijáró bölcs bírói igazságszolgáltatás, vagy a jelenben és a jövőben méltányosságot szolgáltató olvasói elismerés? Ki segítette anyagilag is, íróemberhez méltó szerződéssel az írót úgymond „Don Quihote-i szélmalomharcában” és harcolt ádáz levelekkel honi és erdélyi elismertetéséért? S lapszerkesztőként is folyamatosan közölte a 80 éven túli szenior nemzetét féltő üzeneteit, elő-előkerülő kéziratlapjait? 1. lbj Vagy ki és kik őrzik és népszerűsítik – könyv- és irodalmi lapkiadóként – a hamisítatlan írói életművet, összegyűjtve és népszerűsítve az író háború előtt írt újságcikkeit, verseit, novelláit, tanulmányait és verses kórusművét éppúgy, mint az emigrációban írt Magyar szemmel sorozatát vagy nagyhatású beszédeit, elgondolkodtató interjúit: egy nagy nemzetvédő harc dokumentumait?
A kérdésekre nem mindenkor kell megadnunk a választ. De a tisztán látás feltételeit meg kell teremtenünk mindenki számára, s ez lehet ennek a munkának a legnagyobb erénye! Ezért az éveken, hónapokon át tartó kutatói-szerkesztői munka és civil munkaközösségként a Wass Albert írói és etikai emlékét őrző és óvó állásfoglalások sokasága.
S az összegyűjtött újságcikkek lapjain jönnek felénk falkában a kérdések, mit kérdések, botrányok, nemzetgyalázással felérő vádak, de jönnek felénk a lesütött szemű tanúságlátók, a gyerekként Albi grófra emlékezők, az aranyos lelkű feketelakiak, az írószobát delente takarító Zsófi és Anna, a testvérpár, a vadász-kísérő Juon, a vasasszentgothárdi román, ki még ma is a volt kastélydombon él és bátran vallja Wass Albert tisztaságát: „Az ő emlékét ne bántsa senki – mondja, amikor már a helyi és országos román lapok, a rádió és a tv kórusban zengi a magyar gróf bűnésségét – ő olyan volt, mint Isten kenyere.”
Ha szentté avatáskor a koronatanúk többnyire mindig az egyszerű nép soraiból kerülnek ki, akkor ebben az esetben is csodával határos az, hogy egymástól függetlenül az ortodox keresztény vallású román és a református feketelaki magyar asszony ugyanazt állítja, szinte mitikus közelségbe hozva Wass Albert jóságát. „Jó ember volt, nyugossza az Isten. Olyan volt, mint Isten kenyere…” Bartha tiszteletes úr ismétli meg jelentőségteljesen ezt a sugallatios állítást: „Isten kenyere! – azóta is a szívemen érzem ízét ennek a kijelentésnek, amit egy román paraszt mondott Wass Albertról, Anno Domini 2000. júl. 21-én.”
S akkor még mennyi-mennyi gond, meghurcoltatás, magyar író emlékét ennyire még nem akarták soha senkik meggyalázni: szoborállításra, iskolaalapításra szobor-bevonatás, iskolanév-levétel, erdélyi szórványiskolák és iskolaigazgatók megaláztatása! Példátlan olvasói sikerre irodalomtörténészi és filozófiatanári ledorongolás: olcsó hatásvadászat, bulvár-stílus, didaktikus cselekményszövés a vád! Miközben az óvodások Weöres Sándor óta még nem szerettek meg ennyire magyar írót, a Tavak könyvét, az Erdők könyvét és a Magyar mondákat a Magyar Rádió is rendszeresen műsorán tartja; miközben írásművészetét a nyelvészeknek és bölcsészeknek már egyetemen tanítja Adamikné Jászó Anna és Grétsi László professzor pedig az egyik legreprezentánsabb nyelvvédő antológiában helyezte el Wass Albertnek a magyar nyelvről szóló szerelmetes eszmefuttatását, miközben Csabai János, Bánffy György, Bubik István, Dörner György, Sziki Károly, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos művész-apostolok teltházas estéken mondják és értelmezik szomorúságában, tragédiáiban is lelkesítő verseit, imáit; miközben 2004. február 20-21-én az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI), az Erdélyi Magyar Ifjak és más ifjúsági szervezetek kezdeményezésére különböző korosztályok százai, ezrei tartanak egész napos maratoni felolvasást a Kárpát-medence és a világ különböző helyszínén, Kolozsvártól, Beregszásztól, Kassától, a délvidéki Muzslyától, Debrecentől, Budapesttől, Amerika magyarok lakta településeiig, még egy tengerjáró hajó teraszán is, hogy követeljék az író ellen meghozott román halálos ítélet visszavonását és feledhetetlen munkáinak a magyar tantervekbe és tankönyvekbe történő bekerülését.
Könyvünk a legegyszerűbb és leghálásabb szerkesztési eljárással készült. A sajtótörténeti kronológia mentén gyűjtöttük össze az írásokat. Wass Albert utóéletében az idő – és a „perc-emberkék” alattomossága – nem fukarkodott a történelem és sors által elrejtett taposóaknák felrobbantásával. Épphogy meghalt, s máris nem tudhattuk, mi történt azon a hűvös floridai hajnalon? A halottkémi jegyzőkönyv csak annyit árul el, hogy a haláleset 1998 február 18-a hajnalán történt. A halál oka: elvérzés. Előidéző: fegyverlövés. A jegyzőkönyv feltétele a halál utáni második napon. Már itt is micsoda űr a találgatások számára? Mi is történt azon a fájdalmasan hosszú hajnalon?! Miért a halál és a jegyzőkönyv megírása közti közel 36 órás késlekedés? Ugyanakkor az emigráns és a hazai sajtó már 19-én értesült az eseményről… S a történtek megdöbbentő folytatása: nem történik semmiféle hatósági kivizsgálás, jegyzőkönyv felvétel és mindaz, ami egy nem természetes módon bekövetkező halál esetében szinte kötelező lett volna. A halál körülményeiről és okozójáról csak regényes mendemondák, csak suttogások és elhallgatások. S négy napon belül temetési szertartás. Az írófejedelem testét elhamvasztják. Az erdélyi református egyházkerület valamikori gondnokát baptista templomban scientista pap búcsúztatja el. Még jó, hogy a legidősebb fiú, Vid elszavalja magyarul édesapja egyik legsúlyosabb versét és Huba fia emlékező beszédet tart, s Maiamiból egy lelkészházaspár vezetésével kis magyar csoport énekli a magyar nemzet és Erdély szent dalait.
A folytatás is rögös. Floridában a folyóba szórják a hamvak egyharmadát, s utána a család Erdélybe szállítja az ereklyeként őrzött csontport és testhamut, amelynek egy része az Istenszéke sziklájáról a fenyvesek tetejére hull, megáldva a szeretett tájat, s a harmadik része… Ellenérzések és véleménykülönbségek után másodszori szertartással kerül Marosvécsre, a Kemény-család várkertjébe, Kuncz Aladár emlékasztalának közelébe, a Magyar Helikon írótalálkozóinak tölgyektől óvott és ma már zarándokok ezrei által látogatott helyszínére.
S azután tiszteletadás tiszteletadást követ. Az anyanemzet fiai neki ítélik a Balassi Díjat, majd a Magyar Művészetért díjat. Halóhelye közelében, Miamiban könyvtárat nevez el róla a református közösség. 2000 június 12-én Bögözön sor kerül a Wass Albert Általános iskola ünnepélyes névadására, 2001 nyarán Szászrégenben és Holtmaroson is szobrot avat a hálás és az emlékművekkel önmaga közösségét is megbecsülő utókor. „Iskolák viselik nevét s szelleme, tanítása megédesíti lelkünk mélyén a reménységet. Miként örök az Isten, szelleme örökkön él annak, aki tetteivel és munkájával hirdeti Isten örökkévalóságát. Wass Albert szobrát avatjuk az örökkévalóságnak. Megörökíttetett a hit mosolya, a féltő szeretet…” – olvassuk az ünnepi Emléklap nyitóoldalán. A Wassok családi fészkéhez, Cegéhez és Vasasszentgothárdhoz közel egy kis magar falu, Vice iskolájának udvarán állíttat emlékművet a község plébánosa és az iskolaigazgató. A szórványban élő magyar gyerekek örömteli zsivaja veszi körül a távolba tekintő író mellszobrát. 2003. februárjában a gróf Wass Albert Társaság Debrecen-Pallagon, ahol az író főiskoláját végezte, a mai Mezőgazdasági Középiskola falán avat fel máig megtekinthető féldomborművet.
Isten kenyere – élteti azt, aki megízleli, aki él vele. Olvasómozgalom kerekedik központi szervezés nélkül is, csakúgy, népakaratból, a nemzetté tevő néplélektől vezéreltetve. Szavalóversenyek, város- és falunapok, előadó körutak, filmforgatókönyv-író pályázat, emlékülés a Petőfi Irodalmi Múzeumban, s mindez egy eszmélkedni s emelkedni képes magyar nemzet reményében, egy nemzetegyesítő gondolattal átitatódva.
Budapesten 2003-ban Wass Albertnek ítélik az Alternatív Kossuth díjat, majd március 15-én a Budai Vár nemzeti ünnepségén az írófejedelem Üzenet haza című versét szavalja el Bács Ferenc színművész. Az egymást kézen fogó ünneplők már-már könnyel a szemben ismételik a vers refrénjét, s érezheti mindenki, kinek van szíve az érzésre: Petőfi Sándor után ismét nemzeti költőt ünnepel a magyarság. „Nekünk szeretni kell Őt, mert Ő előbb szeretett minket” – idézzünk magunknak bátorításul a bibliai mondatot.
S a bátorításra szükségünk is van! Most harsan igazán holtában is fel az ellenszirének hamis éneke. Vádak és vádak mindenütt! Ismét előkerítik a bolseviki román rémuralom népbíróságának hamis vádjait és halálos ítéletét. Feljelentések, miniszteri kiszállások, pénzbírságok Romániában. S a szomorú valóság: 2003 tavaszára román hatósági rendeletre a Wass Albert Általános iskolát átneveztették és karanténba helyeztették az erdélyi szobrokat, kőemelvényeikről lefűrészelve várják feltámadásukat… s velük várjuk mi is Wass Albert igazságainak felragyogó napját!
Magyarországon is zendül a fals kórus: nyilas szimpatizáns, hungarista, antiszemita vádak örvénylenek fel a Népszabadság, a Hit gyülekezete által fenntartott Hetek, a HVG és a Magyar narancs információs szennyhullámain. A Széchenyi Könyvtárban zárult anyagok állítólagos tartalmai alapján mocskolják az író emlékét is… S összeáll, ami összetartozik: a román nacionalisták és a magyar liberál-baloldal megtalálta a közös célt: amíg ők lesznek urai ennek a mucsai Hunniának s ennek a dák-román Nagybirodalomnak, addig nem lesz a Kárpát-medencében szobra a magyarság és testvériség dicsőségére Wass Albertnek. Annak a Wass Albertnek, aki Közép Európa egységét hirdette, aki a szomszédság szeretetét és elvét hirdette az emigrációban is, aki fiatal íróként szállt szembe a román Vasgárda zsidó- és magyar-ellenes kampányával, aki a Cot la Cot –Vállvetve című antológia egyik írójaként fejezte ki a román és magyar nép egymásrautaltságának eszméjét, aki katonai megbízottként – tanúsító levelek állítják – munkaszolgálatos zsidókat és vagonírozásra ítélt ártatlanokat menekített, sokszor hamis papírral látva el őket.
Idehaza pedig a Budapesti Közgyűlés kulturális bizottsága 2004 augusztusának végén 5 igen, 5 nem és 2 tartózkodó szavazattal elutasította a budapestiek szoborállítási tervét a Vérmezőre. De vigasztaljuk magunkat:
2004 februárjától a Belvárosban fogadja vásárlóit, olvasóit és a kutatókat a Kráter Könyvesház Wass Albert terme, őrizve az író leveleit, első kiadású köteteit és relikviáit. Az író népszerűsítői bronzplakettel és pénzjutalommal járó Wass Albert Díjban részesülnek, amelyeket évente oszt ki a Kráter Műhely Egyesület vezetése. Vigasztaljuk magunkat: egy önfeláldozó házaspár és egy bátor ügyvédember a bukaresti Román Semmítőszék elé terjesztette a hamis vádakra épülő halálos ítélet visszavonásának lehetséges indokait. Vigaszunkra szolgál, hogy Esztergomon Szörényi Levente zenei ősbemutatót tartott Adjátok vissza a hegyeimet! címmel, hogy Koltai Lajos Gödöllőn a Szabadság napját Wass Albert emlék-összeállítással ünnepelte a hálás közönséggel együtt, hogy a Pilisben, a magyar alapítású Pálos-rendiek kolostor-romja mellett egy sziklabarlangban Wass-ősbemutatót mutattak be Bicskei János rendező és művésztársai, a hűvös szeptember éjt közel ezer eggyé vált lélekben hevítve fel. Székelyudvarhelyen örökös virág halom borítja a Vándor székely köztéren álló szobrát Csaba királyfi, Nyírő Gyula, Tamási Áron és más erdélyi nagyságosak körében. S tudjuk miért a virág halom, s tudjuk miért a nemzetiszín-szalagos koszorú.

(A Wass Albert utóélete – Isten kenyere című kötet előszava, kráter 2004. Pomáz.)

Lábjegyzetek:

Kapcsolódó dokumentum: Turcsány Péter – Adamikné Jászó Anna: Floridai naplójegyzetek Wass Albert haláláról