Nyirő József, a székely tragédia írója (Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16.)

„A magyar sors erdélyi igáját konokabb büszkeséggel senki sem viselte a román megszállás éveiben, mint Nyirő József. Székely fajtájának minden dacos ereje ott feszült a nyakában, amikor meghirdette a magyar szó jussát Erdély gyepűjén. Égő lánggal hirdette, hogy nincs megalkuvás. Ősi bajkiáltók hangján telekürtölte a világba: gerinctelen széplelkek, humanista álmodozók számára nincs hely a szíjas, szivály erdélyi földön! Az igazság csak egy, a juss oszthatatlan, Erdély magyar, és virtus dolga csak, hogy megértse a világ, amit értenie kell: ne bántsd a magyart!
Megalkuvók, szőrszálhasogatók, a demokráciát gyöngeségnek értelmező kávéházi széplelkek sokat botránkoztak a szókimondó, makacs székelyen, akit a második világháború vihara belesodort a politikába, és lázongó, csattogó beszédeit hangszórók közvetítették. „Puskát fogjatok, és védjétek a Hazát!” – üvöltötte végig a mellékes kérdéseken rágódó, személyeskedő parlamenti sorokon, mint egy félelmetes, sötét havasi apostol. S ma már tudjuk: neki volt igaza. Ha minden magyar megállta volna a helyét azokban az esztendőkben, ma nem dőzsölnének a demokráciát álarcnak használó gazok a Kárpátok alatt.”
Wass Albert, a fiatalabb íróbarát emlékezett a fenti gondolatokkal barátjára, írótársára és szellemi társára Erdély nehéz éveiben a kisebbségben élő magyarságért vívott küzdelmében, majd a háborús megpróbáltatások napjaiban.
Wass Albert indulatos szavai egy megalkuvásra képtelen írót állítanak példaként elénk, egy balladás írót, a Havasok könyve felejthetetlen novelláival névjegyét örökre a mi alföldi Sinka Istvánunk mellé (és időben tekintve, de csak időben, elé) helyező hajlíthatatlant és hajthatatlant.
Néma küzdelem című nagy mezőségi regényében a ma is néma szórványban élők, a nyelve-vesztett bozgor-magyarok ellen elkövetett történelmi bűneinket veszi sorra, az ő írói tükréből kell néznünk magunkra ma is: mit nem teszünk meg a tőlünk országban elszakított nemzettársainkért, mikor és miként hagyjuk magukra őket ma is,ahogyan már nem egyszer az elmúlt évszázadban és előtte?!
Nyirő József életműve része és fennmaradó része nemzeti irodalmunknak azelkövetkező századokban is, bármiképpen kívánnák is nagyszerűmunkásságát elhallgatni, kitörölni tananyagainkból tankönyvíróink és hamisan felkent oktatóink egyaránt. Csakakkor maradhat fenn és lehet teljes magyar irodalmunk,ha megbecsüljük őt a nagy igazságkeresők, a Kemény Zsigmondok, aMakkai Sándorok és más halhatatlan erdélyiek között.
TP

Minden vélemény számít!