Köszönjük a sok megható és szép gondolatot, amit 2015. szeptember 29-én elhunyt elnökünkre, Turcsány Péterre emlékezve juttattak el hozzánk barátai, ismerősei! Ezekből közlünk válogatást.

Saitos Lajos

Örökös vándor

Turcsány Péternek, odaátra!

Te aki örökös vándornak születtél
lógott válladon rusnya tarisznya
benne kézirat könyv szalonna bicska
mert meguntad már a járkálást
mögötted hagyván a szivárványos eget
ím egy miccenésre
a pilises erdő lakója lettél…

Megjelent: Vár 2015/4

Csata Béla és Irénke küldte ezt az emlékező verset:

Égi és földi mezsgyéken
Turcsány Péter emlékének

Hétmérföldes csizmád
égi és földi mezsgyéken galoppozott,
hitted az igazat, akartad a szépet,
megszenvedtél hány fájdalmas miértet,
míg az utolsó gongütés elnémított…

Becses hagyatékod tanulságai köztünk élnek,
feledtetni az árulást, a hitszegőket,
s a talmi csillogással kecsegtető útvesztőket.
Te tudtad ki a bátor és ki az üldözött,
és kik lapulnak a jóság álarca mögött…

Már sápadtabb fénnyel jő a hajnal,
nem serkent új vágyra kakasszavas pirkadattal,
a Nap fénykoronájából egy sugár kiesett,
de fényed a Parnasszuson ragyog,
onnan küld rejtjeles üzenetet.

Bertha Zoltán

Drága Ágikám, hát ez felfoghatatlan, elképzelhetetlen – és mégis ezt kell
átélni! Nagyon sokat gondolok Rád, Rátok, teljesen elszörnyedve hallottam a
hírt, azán Soltész Marcitól, meg az írószövetségi gyászjelentésből. Csak a
Jóisten vigasztalása adhat erőt, semmi más, de köszönöm a miniszterelnök
levelét is, nagyon szép, köszönöm, hogy átküldted, másnak is megmutatom,
talán ez is enyhít, hogy tudod, hogy mindenki együtt érez Veletek. De hogy
ilyen nyár után – és semmi szervi baj nélkül, hát ez a felfoghatatlan.
Nagyon vigyázzatok most már Ti is Magatokra, a gyerekek is, meg Te is,
mindannyian – el se tudom képzelni, hogy maradt erőd egyáltalán ezt átélni
– én vagyok hálás, hogy írtál, és így megtudtam, hogy semmi jele nem volt,
viszont hogy szép nyaratok is volt előtte. Hát ennyit adott még az Úr
Nektek, úgy látszik. Senki se tudja, hogy mi adatik tényleg. – Sajnos a
temetésre azért nem tudok eljutni – bocsánatot kérve ezért -, mert Dobos
László emléknapok lesznek a Felvidéken, és hónapok óta tartó szervezés után
ezen a hétvégén lesz, szoborállítás is, Dobos László szobrát avatom én is
beszéddel, az írószövetség nevében, az egész Magyarországot képviselve,
mert más beszéd a felvidékiek részéről lesz, tehát nem tehetem már meg,
hogy lemondjam. De lélekben pénteken is Veletek leszek, még egyszer
fogadjátok legmélyebb részvétemet – és talán tényleg a munka folytatása
lehet, ami Péter szellemisége szerint való lesz, és a Ti fájdalmatok is
talán enyhülhet idők múltával. Isten áldását kérve és mádkozva értetek
ölellek, sok-sok szeretettel, hűséges baráti szívvel, Zoli

S még annyit, hogy gyönyörű, megrendítően szép idézetet találtatok a
fénykép fölé, az az üzenete is örökké velünk lesz már. Zoli

Szakonyi Károly
Kedves Ágnes,

döbbenten fogadtam a hírt, hihetetlen! Hiszen ott, Füreden milyen jó hangulatban volt, voltunk!! Nagyon, nagyon sajnálom! Kedves, jó ember, barát, költő, irodalmár és kiadó volt Péter ! Szomorú, szomorú, szomorú! Fogadd őszinte együttérzésemet, és add át a családnak is, kérlek!

Szeretettel Karcsi (Szakonyi)

Elmer István

KOPPAN A HÍR, S EGYSZERRE MEGDERMED AZ IDŐ. ÖRÖKKÉVALÓSÁGGÁ
DERMED. ERRE MONDJUK AZT, HOGY MEGHALT. EZ A SZABÁLY. MÉGIS, MINDIG
MÁS HAL MEG, MERT AZ EMBER ÚGY ÉL, MINTHA Ő LENNE A KIVÉTEL. AZTÁN
EGYSZER A KIVÉTELBŐL SZABÁLLYÁ LESZ.

Péter elment – ennyi. Turcsány Péter barátom, kiadóm, a magyar
irodalomnak ez a különleges érzékenységű és tehetségű,
egyszerre mai modernséget, ugyanakkor tizenkilencedik századi
korszerűséget hordozó alakja szeptember 29-én elhunyt. TUDTAM, A
TESTI ROMLÁS EGY IDEJE MEGKÍSÉRTETTE, DE PÉTER TÚLÉLŐ TÍPUS
VOLT. TÚLÉLŐEN LÁNGOLT A LELKE – IGEN, RÁ VALÓBAN ILLIK EZ,
AMOLYAN KIHAJTOTT INGNYAKÚ MOSTANI-PETŐFI VOLT, SEMMIT NEM UTÁNOZVA,
ÁM MINDEN SZÉP ÉS NEMES KÖLTÉSZETI, IRODALMI HAGYOMÁNYT FELÖLELVE
TEREMTETTE MEG ÉLETMŰVÉT.

Valamikor a nyolcvanas évek közepén ismertem meg őt Tahitótfaluban,
egyik író barátomnál. (Ezt a barátomat januárban temettük.)
Útjaik aztán – nem művésziek, hanem a társadalmi-politikaiak –
eltérő irányba vezettek, miközben mindketten gyönyörű
(gyönyörű, mert szép, tehát igaz – vagy fordítva: igaz, mert
szép) műveket hoztak létre. Ez is mutatta, a művészet – és a
művész – fölötte áll minden korcs-napi gondolatnak és
indulatnak.  NEM AZ ELEFÁNTCSONTTORONY LAKÓJÁNAK FENNKÖLT
BÜSZKESÉGÉVEL, HANEM A SZENNYBEN, A MOCSOKBAN, A FULLASZTÓ
KISSZERŰSÉG VILÁGÁBAN IS MEGMUTATNI A TISZTÁT ÉS A NEMESET.

PÉTER EZÉRT ÉLT. SZÉP MÁRCIUSI IFJÚKÉNT, TILTAKOZVA AZ
ELVISELHETETLEN ELLEN – AZ ÉLETÉVEL. A DIKTATÚRA NEM TUDOTT MIT
KEZDENI A LOBBANÓ FIATALLAL. MEGFIGYELTÉK, KOPÓSZIMATÚAN OTT
SETTENKEDTEK KÖRÜLÖTTE, DE MIT LÁTTAK, MIT SZIMATOLTAK? KIGÖRDÜLŐ
VERSEKET. PÉTER LÁZ-HEVES VERSEIT, AMELYEK KÖVETTÉK A KÖLTÉSZET
MEGKÍVÁNTA SZABÁLYOKAT, MIKÖZBEN FOLYAMATOSAN ÚJ ÉLETTEL
TÖLTÖTTE MEG AZOKAT.

A vers volt az életeleme. Minden verssé változott benne. Emlékszem,
amikor- reményeink rövid idején, 1990 előtt-táján – a Kossuth
Lajos téren rendezett egyik köz-gyűlésen Pétert szólították az
emelvényre, hogy elmondja hősies-mozdító poémáját, amelyet annak
a napnak a lendülete íratott vele. Csakhogy amikor elindult a pódium
felé, az utolsó két sor még hiányzott, a gondolat még nem kapta
meg költészeti alakját. S MIKÖZBEN LÉPDELT, FELSZEGETT FEJJEL,
SZELLEME SÁLKÉNT LOBOGOTT KÖRÜLÖTTE, A SZAVAK EGYSZERIBEN
MEGTESTESÜLTEK.

Aztán egy kerti kép. Nyersfordításban megkapta ugyan az orosz
költő versének szövegét, röviden átfutotta, MAJD A FÁK KÖZT AZ
OROSZ SZÖVEGGEL KEZÉBEN SÉTÁLT; MEGBŰVÖLTE A CIRILL BETŰKET ÉS
SZAVAKAT, AMELYEKET NEM ÉRTETT, DE ÉRTETT VALAMI FONTOSABBAT: A VERS
LELKÉT. ÍGY HATOLT BE A NYELV MÉLYRÉTEGEIBE, S FORMÁLTA MAGYARRA A
FELSZÍNEN NEM ISMERETLEN SOROKAT. Többet tudott a költészetről,
mint amennyit bármely verstani könyv elmondani képes.

Egyszer a Kálvin tér zajos motor-viharában (egyik sarkán még
presszó és utcai terasz működött), olvasta föl új-született
művét. Nem érdekelték a körülmények – a szavak és a rímek
vágtak maguknak öntörvény –utat. Máskor este hívott fel:
hallgasd meg! – S A VERS UTÁN OKOS FEJTEGETÉSBE KEZDETT A NYELV ÉS
A NYELV FÖLÖTTI ÉLET LÉLEGZÉSÉRŐL.

Közben szervezte az irodalmat, A Polísz folyóirat sorsa és
tartalomgazdasága már ma irodalomtörténeti tény. Ennek a kornak a
literatúráját tárgyalva nem lehet megkerülni a Políszt. Mint
ahogyan a Kráter Kiadót sem. Nem a magam szerénytelenségével mondom
ezt, miután első regényemet, aztán továbbiakat a Kráter adta ki.
PÉTER ÖNZETLENSÉGÉRŐL KÍVÁNOK BESZÉLNI. AHOGYAN NAPVILÁGRA
SEGÍTETTE A KORTÁRS ÍRÓK-KÖLTŐK ÉS ELMÚLT IDŐK SZERZŐINEK
MŰVEIT. A KÖLTŐ TURCSÁNY PÉTER LEHETETT VOLNA FÉLTÉKENY NAGY
LÍRIKUSOKRA. EHELYETT FELKAROLTA ŐKET, KÜZDÖTT ÉRTÜK, S TETTE EZT
JÓ SZÍVVEL, AZZAL A TUDATTAL, HOGY AZ Ő MŰVE, ÍME! AZT NEM KELL
FÉLTENIE SEMMIFÉLE MEGMÉRETTETÉSTŐL, ÖNMAGÁBAN ÁLL, NEM KEZDHETI
KI, NEM DÖNTHETI LE HOLMI HASONLÍTGATÁS VAGY ÉRTÉKMÉRICSKÉLÉS.

Tusa az életért, fekszik előttem – ó, jaj, hogy ezt kell mondanom
– Péter utolsó kötete. Mintha tudta volna? Tudta… Júniusban még
együtt ültünk a Vörösmarty tér sarkán az ünnepi könyvhéten,
kölcsönösen dedikáltunk egymásnak köteteinket. PÉTER EZT ÍRTA
VERSESKÖNYVE ELŐLAPJÁRA: „EGY RÉSZESEDŐ, KEGYELEMBEN ÉS POKOLBAN
(BÓL!)  RÉSZESEDŐ, LÁTHATATLAN EPIKUS KÖNYV EZ, A LÍRA KIUGRÓ
HALÁNAK CSILLANÓ PIKKELYFÉNYEIVEL.” TALÁLOMRA (TALÁLOMRA?)
FÖLLAPOZOM A VERSEKET. NÉGYSOROSA TŰNIK ELÉM:

(ZOKOGÁSON TÚL…)

ZOKOGÁSON TÚL A NÉMA FÁJDALOM

TERHE BÉNÍTJA MINDEN TAGOM,

MÁR CSAK EGY KAROLÁSRA VÁGYOM,

ISTENÉRE, TÚL A HALÁLON.

 Kedves Ági!

Amikor ott álltunk a zuhogó esőben, az jutott eszembe: igen, ez Péterhez illik! Benne volt az a zsenialitás, amely nem tűrt el semmiféle közhelyet, hétköznapiságot, ugyanakkor igényt tartott a tisztességre. Mintha az eső ezt közvetítette volna: essen, még,. még jobban, hogy mossa tisztára a földet!

Mindig az itt maradottaknak nehezebb. De Te erős vagy — mint mindig is voltál –, s aki hisz a továbbélésben, a családban, az nem veszik el a hiányban.

Péter irodalomtörténeti nagysága és művének jelentősége elvitathatatlan.

   Békés ünnepeket kívánok Nektek, Péterrel, mert hiszen köztetek van, itt van, Isten áldjon és óvjon Benneteket: István (elmer)

Madarász Imre
Kedves Ági!
Igazán megható, hogy ekkora fájdalom közepette ilyen szép levelet
írtál. Ti valóban az ideális pár voltatok Péterrel, ebből is
látszik. Ritka dolog ez manapság.
Azért mentem el, mert így parancsolta az erkölcs és a szívem.
Pétert sosem felejtem el. Boldog vagyok, hogy együttműködhettem vele
a PoLíSzban és a Kráter Klasszikusokban. És hogy Füreden uto
nyilvános szereplései egyikén is együtt lehettünk. Ő maga volt az
élet, a tűz, a lendület, a tettvágy és a tetterő, a
kreativitás… Nem élt hiába, és élni fog műveiben,
örökségében. Ez a nemzet sokkal tartozik neki. De azt csak
remélhetjük, hogy tartozását méltóképp le is rója.
A remény legyen a végszó. Szomorú, de bizakodó üdvözlettel,
szeretettel:
Imre

Lisztóczky László

ÉDES, DRÁGA ÁGIKÁM!

MÉLYEN MEGRENDÍTETT PÉTER HALÁLA. NAGYON SZERETTEM ŐT,

DE HISZ TUDOD, VELED EGYÜTT. OSZTOZOM GYÁSZODBAN ÉS FÁJDALMADBAN.

MEG KELL TANULNUNK MÉLTÓSÁGGAL VISELNI A SORSUNKAT, A LEGNAGYOBB
TRAGÉDIÁKAT IS.

ÉS AZON KÍVÜL, AMI  TÖRTÉNT,  NEM SZABAD MÉG TÖBB GONDOT OKOZNI
CSALÁDTAGJAINKNAK:

GYERMEKEIDÉRT ÉS UNOKÁIDÉRT FELELŐSSÉGGEL TARTOZOL, NEKIK RÁD
ÉDESAPJUK

ÉS NAGYAPJUK ELVESZTÉSE UTÁN KÜLÖNÖSEN ÉGETŐ SZÜKSÉGÜK VAN.

PÉTERED EMLÉKÉT PEDIG ŐRIZD AZZAL IS, HOGY FOLYTATOD

AZT A MUNKÁT, AMIT EDDIG EGYÜTT VÉGEZTETEK.

RÁM MINDIG MINDENBEN SZÁMÍTHATSZ.

NAGY SZERETETTEL,

BARÁTI ÖLELÉSSEL:

Laci

Kedves Dsidások!

Pénteken ott voltunk Pomázon (rajtam kívül Elbe István, Fülöp
Lajos, Füzesi Magda, Ködöböcz Gábor és Vallasek István, továbbá „nem hivatalosan” Medvigy Endre) Turcsány Péter barátunk temetésén. Egy-egy szál virágot letettünk a koporsó mellé, mondtunk egy röpimát drága halottunk lelki üdvéért, és siettünk haza, mert valóságos felhőszakadás volt, patakokban folyt a víz mindenfelé, s nem fértünk el az ideiglenesen felállított sátor alatt (ravatalozó nem volt a temetőben).
Barátunkat még az Ég is igen szenvedélyesen megsiratta. Köszönjük meg mi is még egyszer Péternek, hogy volt, hogy színes egyéniségével, tehetségével és sokirányú irodalomszervező munkásságával gazdagította életünket, hogy lelkes és hűséges tagja és támogatója volt a Dsida Körnek.
Én külön is siratom Őt, mert az egyik legrégibb, legnagyszerűbb
barátomat vesztettem el benne. Alkotó és kutató munkára többször is lerándult hozzánk, nálunk írta meg például az egyik  Wass Albertről szóló munkájának nagy részét, s olyankor Vele és Ködöböcz Gabival nagy fejelő és pénzfoci csatákat is vívtunk. Nyugodjék békében!
Hiszem, hogy találkozunk majd Vele odaát, és találkozunk másik nemrég elhunyt költő barátunkkal, Magyari Lajossal is.
Emlékeztetlek Titeket arra, hogy jövő hét szerdáján du. öt órakor tartja meg kolozsvári barátunk, Szabó Zsolt előadását Benedek Elekről  a Bródy Sándor
Könyvtárban.  A meghívót még egyszer mellékelem, olvasható rajta Elek nagyapó híres sírfelirata is.

Ölellek Mindnyájatokat:

Laci bácsi

Pomogáts Béla

Bucz Hunor

Drága Jó Ágnes!

Megrendülten olvastam a leveled. A mennyei nyár Péter számára
folytatódik, de velünk marad mindvégig.
19-én hajnalban utazom Székelyföldre, Gyöngyvér képviseli majd a
Térszínházat. Én meg valahol a Királyhágón túl beleüvöltöm a
borús egekbe: Péter imádkozz értünk, ne legyünk hazátlan, maradj
velünk! És azt, hogy Perelj uram perlőimmel, és Tebenned bíztunk
elejitül fogva…

Üdv.

Ölel Hunor.

Szamosvári Gyöngyvér:

Drága Ági!

A megdöbbenésből nem tudtunk magunkhoz térni, mikor hallottuk a gyászhírt.

Fájdalmatokra kevés a vigasztaló szó, csak a néma, fekete gyász, a szörnyű fájdalom

uralja a lelket.
Péterrel először a 70-es évek végén találkoztunk. Hunorral a Budapesti
Művelődési Központból jöttünk ki a társulattal és az utcán összefutottunk vele. Beültünk

egy szabadtéri helyre és Hunor bemutatta a társulati tagokat neki. Hosszasan beszélgettünk
vele, és már akkor feltűnt kiegyensúlyozottsága és szelídsége. Hunor szokása szerint hevesen

érvelt, nyilván politikáról, művészetről volt szó.

Már csak arra emlékszem, hogy Hunor milyen tisztelettel mutatta be nekünk őt.

Azóta kísértük figyelemmel Péter munkásságát.

Az utóbbi időben sűrűbben találkoztunk veletek és ő az idők során nem sokat változott.

Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt mindig.

Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar itt hagy minket.

Gyászotokban osztozunk, emlékét megőrizzük.

Szeretettel:

Szamosvári Gyöngyvér és István
és Bucz Hunor
Tér Színház
 

Székely András Bertalan

 
Kedves Ági!

Lélekben veletek vagyunk a mai napon. Hónapok óta lekötött
előadónk a civil szervezetünk által működtetett magyarságismereti
szabadegyetemen ma délután Surján dr, a megmaradásunk zálogáról
beszél. Házigazdaként nem tehettem meg, hogy nem vagyok jelen.

Péter és mindaz, amit ketten teremtettetek, magyarság és
kereszténységmentő kultúrtörténeti tett. Köszönöm a
Teremtőnek, hogy sokmindenben együtt tudtunk működni. Számíthattok
a jövőben is ránk.

Pétert megőrizzük a lelkünkben. Legyen neki könnyű odaát, Nektek,
túlélőknek pedig sok erőt, állhatasságot kívánok a fájdalom
elviselésében, az elkezdett munka folytatásában.

Barátsággal, szeretettel
András és Marika

Kubassek János

Szutor Ágnes
Kráter Kiadó

Pomáz

Kedves Ágnes!
Nagy szomorúsággal értesültem a fájdalmas  hírről, Turcsány
Péter haláláról.Távozása nagy  vesztesége a magyar kultúrának,
de életműve nem enyészik el, mert az általa kiadott nagyszerű
könyvek részei  maradnak  gondolkodásunknak,
véleményalkotásunknak, szellemi kincseinknek.

A szorgalmas munka, a fáradhatatlan cselekvés, a közösségért
vállalt felelősség, a patriotizmus, az áldozat-és
kockázatvállalási hajlandóság  olyan emberi példáit adta, melyre
tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk.

A Kráter Kiadó fogalommá vált, s könyvei maradandó értékeket
képviselnek.

Örülök, hogy Pétert megismerhettem, s a Cholnoky Jenő által
írt,  Magyarország földrajzát tárgyaló   könyv kiadása után
részese lehettem a kötet emlékezetes bemutatójának.
Igazán sajnálom, hogy személyesen nem lehettem jelen a
végtisztességen, de lélekben osztozom a Család gyászában.
Köszönöm, figyelmét és megtisztelő bizalmát hogy megküldte a
gyászjelentést és a Miniszterelnök Úr megrendítően igaz és
emlékezetes levelének másolatát.
Szívből kívánom, hogy a Családtagok és a barátok jelentsenek
vigaszt ezekben a nehéz napokban.
Őszinte részvétemet nyilvánítva, tisztelettel üdvözlöm:
Dr.Kubassek János
a Magyar Földrajzi Múzeum
igazgatója

Turai Kamil:

Kedves Ági! – Megdöbbentő, hogy mennyi ideje voltam Nálatok, s semmi sem halványodott. Minden másodpercére emlékezem találkozásunknak, főként pedig KETTŐTÖK csodaszép összhatásának. Ez MÁR sohasem változik! Ez az eternitas, az örökkévalóság. Ahogy elképesztő erővel írtál a Jóisten megkérdőjelezhetetlen akaratáról! Magam ezévben az Ady-sorok zsongásával küzdök. “halál úr jó szomszédom volt / magamat s mást ijesztgetőnek/ de most a csontváz-kupolák / fejem fölé ívlődnek-nőnek//” (anyukám, autóbaleset, nagybányai mesterem – s főleg, Péter – szinte nem is értem, engem hívőembert, rettenetesen levert halála – a csúcsról is elröppentheti az Úr akármikor választottját…) – Mostanában – évek múltán – összefutottunk Egerváriékkal. Készülök hozzájuk Pomázra – valamikor november 4.utáni héten. Nem alkalmatlan-e , ha akkor beköszöntök Hozzátok? (Nyugodtan vágd rá: de!) Bertha Zoli közismert nagylelkűségével a nyáron elküldött (külön történet!) kötetemet – anélkül, hogy tudtam volna róla – NKA-támogatásra választotta. Bár, ismered, nem jobbak ezek a versszövegek, valahogy fontos. 30 éve Péter hasonló nagylelkűséggel – mint JAK-os társ – önzetlenül eljött Gyulára, hogy segítsen összeállítani akkori verskönyvem. Páratlan gesztus. (S itt írom Neked, kedves Ági, hogy e kötet előtt feltétlenül megemlékeznék Péter barátomról – akit én, akárha találkoztunk vagy nem, mindig nagyon közel éreztem magamhoz – nem smúzból: teljességgel törtnek találnám a “misztériumomaimat”, ha éppen Péter gyönyörű élete-halála nem szentelné meg emlékezetét. Vagyis. egy előszót, mementót szeretnék csatolni a könyvhöz. – Ezt is eléd tárnám novemberben. – Én, sajnos, egyáltalán nem értek a könyvkiadás rejtelmeihez. De azt tudom, hogy iszonyú költség és utánajárás. Talán ildomtalan, hogy beleszólok tudatlan, de Zoli üzenetéből úgy veszem ki, hogy még nem jutott el a NKA-hoz a támogatási brossúra. Segíthetek-e ezügyben? Szívesen kulizom, ha jelent valamit. Valamint, ha meghaladja a Kiadó kereteit a kötet pénzelése, van félretéve néhány százezer nyugdíjamból – bevetem, mert ezzel zárom kisded kalandos küldetésem publikációs kényszereit. Utoljára -az életrajzok mellékelése múltán – a szövegeimben előforduló hibák kijavításáról kérdeztem Pétert. Akkor még nem volt égető kérdésem. Gondolom, ideje eljön. – Nos, meglehet a legdromedárabb módon török be fájdalmatok Isten-enyhítette békéjébe, ezt tapasztalatlanságomnak tudjátok be. Nem is várok, természetesen, kimerítő akárha-választ. Már az is elegendő, ha némi szelíd harmatsuhanás égető hiánysebeteken pár szóm. Isten áldjon, kedves és áldott Ági! Üdv: Kamil

Sáray László:

Tisztelt és Kedves SZUTOR ÁGNES!

Megdöbbenve olvastam tájékoztatását. Nehezen találok szavakat. Most csak annyit tehetek, hogy a magam nevében őszinte együttérzésemről biztosítom, a nehéz napok után és a búcsúzás napja előtt. Fogadja őszinte részvét- nyilvánításomat. Adjon a jó Isten erőt Önnek és családjának a temetés óráiban és a gyász után hitet, hogy Péter emléke megőrizhető. Már az idén is hiányzott a tokaji írótáborból, noha ennek szervezését már nem én végeztem. Évtizedes írótábori kötődések, barátságok emléke fűzött hozzá. Nagyon nehéz elhinni, hogy Péter elment…Nyugodjon békében, elfogadva Isten akaratát. Mégis, egy jó magyar ember nagyon fog hiányozni, nemcsak családjának.

Tisztelő szeretettel

Sáray László
(a Tokaji Írótábor volt szervezője)

BÍRÓ JÓZSEF:
BUDA / POMÁZ

(  –   Turcsány Péter  emlékére   –  )

először   elsős gimnazistákként
nagyreményű futóatléták   aztán
néhány  szűkesztendők  múltán
fényes álmokkal áldatott költők

ímhol véglegesen bekeríttettünk
hűségberokkantan  mégis híven
avarillatú szavaink   mögöttünk
ha   frisshamu továbbszaporázta

szánk     bevarratlan     maradt

Agócs Sándor:

Két életet élt

Turcsány Péter emlékére

édesanyám édesanyám

nem némul a végső óra

nem némul a végső óra

víz folyik a koporsóra

megsiratja még az ég is

két életet élt egy alatt

két életet élt egy alatt

másik fele itt is maradt

édesanyám édesanyám

túl közel jött most az Isten

túl közel jött most az Isten

hogy minket is megkísértsen

víz folyik a koporsóra

mentsük hát ki gyorsan onnan

mentsük hát ki gyorsan onnan

átázik a koporsóban

édesanyám édesanyám

nem némul a végső óra

nem némul a végső óra

víz folyik a koporsóra

két életet élt egy alatt

másik fele itt is maradt

másik fele itt is maradt

a vén gesztenyefa alatt

Pomáz–Kecskemét, 2015. október 16.

NyugatPlusz, 2015, III.évfolyam, 4. szám, 31. old.

Nem megyek már sehova

Nem megyek már sehova.

Hiába csábít,

igéz, álmaim hosszú sora.

Villám sikít,

rám csap élesen fény-ostora.

Minden hiába –

nem megyek már sehova.

Pedig látom az utat,

állok itt mégis.

Barát hív, integet pedig,

ám csak elrémít,

nem indít meg az útra.

Minden hiába –

Nem megyek már sehova.

Vulkán ereje űz, hajt,

hogy rajta, nosza,

előttem minden világ csodája.

Mozdul lábam,

megmarkolom erdőjáró botom.

Minden hiába –

nem megyek már sehova.

Finta Éva:

A beregszászi Finta Éva

Petrőczi Éva:

Kedves Ágnes, fájdalmatokban osztozom, Péter hihetetlen teherbírású, kedves és önzetlen pályatárs volt. Hirtelen halála az élőknek tragédia ugyan, mégis az egyik legszebb módja a távozásnak. Fiatal emberként, gyönyörű nyári emlékekkel, sikerekkel, egy perc alatt elhagyni a földi világot: igazi, Istentől kapott, kegyelmi állapot. Őt nem tudtam volna nyűglődő, hosszan-beteg öregemberként elképzelni. A temetésre csak azért nem tudtam elmenni, mert második hete kínoz egy köhögős vírus. A Kráter Kiadó recenzensként ezentúl is mindig számíthat rám, szeretettel és barátsággal: Petrőczi Éva

Sepsey Mária:

Kedves Ági!

Szomorúan olvastam a hírt férjed elmeneteléről. Fájó, hogy ezeket a feladatokat, elképzeléseket, terveket nem tudja, megvalósítani,

de vigasztaljanak szent János evangelista szavai: Ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek,

és maga lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.

Fogadd őszinte együttérzésem:

Sepsey Mária

Pécsi L. Dániel:

Heer Ádám

KEDVES ÁGNES!

Ezúton is kifejezném őszinte részvétemet! Péterben egy jószívű,
kedves, a világ dolgait egy rendkívül érzékeny “membránon”
keresztül érzékelő, majd csodálatos szavakba, költeményekbe
öntő embert ismerhettem meg. Sajnos temetésére nem tudok elmenni
munkahelyi elfoglaltságom miatt. De ma este meggyújtok az
unokatestvérem által piros-fehér-zöld színű üvegekből
készített gyertyatartóban egy mécset Péterért!

Remélem, ahogy telefonon is beszéltük az együttműködést
folytatjuk a Kráter Kiadó és a körénk csoportosuló esztergomi
polgárok közt! Az egyik ilyen est alkalmával Péter munkásságáról
is megemlékezhetnénk. Kora tavasszal kereslek ez ügyben!

Sok erőt és kitartást kívánok!

Faragó Laura és Szakolczay Lajos

Drága Ágnes!
A Jóisten kegyelme adjon Neked sok-sok erőt!!! Gyermekeiteknek is!
Majd írásban is emlékezünk Péterről – most Lajos súlyos
betegsége megakadályoz abban, hogy személyesen is részt-vehessek
Péter temetésén = az Úristennel való mennyei találkozásán!
Szeretettel ölellek: Laura (Lajos sajnos most is az onkológián, így
lett magányos az aláírásom, Lajos-nélkül.)

Fülemile Ágnes és Balogh Balázs

Kedves Ágnes!

Bizonyára a Gondviselés különös ajándéka, hogy ilyen
rendkívüli, szép nyarat tölthettetek együtt. El tudjuk képzelni,
mit jelenthetett Nektek látni azokat a lélekröptető
gyönyörűséges tájakat. Nagyon nehéz elhinni az elfogadhatatlant,
hogy Péter töretlen optimizmusával, lelkesedésével már más
vidékeken jár.

Szinte nincs nap, hogy ne Rátok gondolnék, mikor a Klissza utáni
kanyarulatban a Kőhegy felé elhajtok a nagy öreg nyárfa, a „Ti
nyárfátok” közelében. Hosszú évekkel ezelőtt beszéltetek
arról a csodáról, ahogy ez a kis sziget, itt maradt a maga
érintetlenségében, mint az egykori vízi világ tanúja. Erről a
rendíthetetlen, csodákat hordozó fáról már eltörölhetetlenül
Péter fog eszembe jutni. Olvasva leveled, látva családod hihetetlen
lelki erejét a megértés és elfogadás mosolyával arcotokon, biztos
vagyok abban, hogy a “szellemiséget”, a lángot továbbviszitek.

Mindehhez nagy együttérzéssel kívánunk Nektek sok-sok erőt és
vigasztalást, szeretettel
Ági és Balázs

Ocskay Rita prímás, és fia, Huszthy Bálint brácsás

Drága Ági!
Megdöbbentett a hír. Nagyon együttérzek veled,veletek.
Valahányszor Erdélyben jártam táborokban, mindig kerestelek titeket,
hátha ti is ott vagytok. Péternek külön hálás vagyok,most már nem
tudom neki megmondani. Ő volt, aki először megjelentette Bálintom
verseit. Azóta kiadtuk verseskötetét, egyet szeretnék neked majd
elvinni.
Legnagyobb sajnálatomra a temetésre nem tudok elmenni, fellépésem
lesz, de mindnképp meglátogatlak még Karácsonyig.
Erőt kívánok a szertartásra és vígasztalást gyermekeidben,
unokáidban.
Szeretettel ölellek:
Rita

Romhányi Török Gábor

Tisztelt gyászoló család!

Feledhetetlen barátom és munkatársam halála alkalmából kérem
fogadják őszinte együttérzésemet. Ő volt az a manapság ritka –
és egyre ritkább – személy, aki sohasem ígért semmit, de mindenkor
készen állt a feltétlen segítség nyújtásra.
Emlékét kegyelettel megőrzöm,
Rományi Török Gábor

Székely Ádám

Kedves Ágnes,
bocsánat, hogy nem mentem oda Hozzád a végén és az agapé elején
sem. Visszafelé a HÉV-en ábrándoztam, íme

Léte ma végleg lemerült
Sírjánál tücsök hegedült
Körötte élők serege
Álmát őrzi a gesztenye

Dr. Szász István Tas

Ágikám!

Nem tudok megszólalni. Mit akarhatott a Teremtő?

Felejteni nem fogjuk és kérjük a kegyelmet, hogy legyen erőd
folytatni.

Sokan szeretnek, sokan vagyunk melletted.

Öreg barátotok:  Tasi

Urbán Gyula

Drága Ágnes!

Fogadd reménykeltő vígasztalásunkat.

Péter itt nektek, nekünk, mindannyiunknak hiányozni fog; holott ő
maga jobb helyen van – de ez is jó volt; mind neki, mind nekünk.
Vers lett: saját maga írta.

Ölelünk:

Lux Judit
Urbán Gyula

Czafrangó János

Drága Ági,

Köszönjük erőt sugárzó soraidat!

Marival ezt szeretnénk, hogy most pénteken, körötökben nyissuk meg
lelkünkben azt a szobát, ahova Péter állandó bejelentővel
beköltözik

– derűs mosolyával és szeretetével,

– brilliáns szókincsével: egyszerre játékos és bölcs verseivel

– fülünkben visszhangzó szavaival és szívünkbe hatoló
gondolataival: a “nemzetségről” (aminek Ági és Gergő révén mi is
tagjai lehetük) és a világról, amiről szüntelen tanította, hogy
kimeríthetetlen felfedezni való csodát tartogat J

Szeretettel ölellek valamennyiünk nevében,

János

Jeney Attila

Kedves Ágnes!

Potyognak a könnyeim, és elszorult torokkal írok, mert mellbe vágott a hír, erre nem számíthattam.
Fogadjátok őszinte részvétünket, az egész családét, engedjétek meg, hogy a gyászotokban osztozzunk.
Letaglózott a leveled, a gyászhír, képtelen vagyok még megszólalni is.

Szeretném megkérdezni, hogy mikor történt a tragédia? Már megvolt a temetés is? Ez nem derült ki a leveledből. Hol róhatom le a kegyeletemet, hol találom meg a Péter sírját, illetve, ha nem volt még meg a temetés, akkor értesítenél az időpontról, hogy végső búcsút vehessek Tőle?

Nyugodjon békében, az örök világosság fényeskedjék neki, én is szeretettel megőrzöm az emlékét.
Ha bármiben tudok segíteni Neked, nyugodtan szóljál. Ha kéziratok gondozásában, szerkesztésében vagy lektorálásában kell segíteni, azt is szívesen megteszem.

Sok erőt és jó egészséget kívánok Neked, és természetesen nem akarlak zavarni. Türelemmel várok, amíg vissza tudunk térni a kéziratokra.

Isten áldjon!

Őszinte részvéttel, gyászoló szívvel és együttérzéssel:
Jeney Attila

Kedves Ágnes !

Köszönöm, hogy leróhattam a kegyeletemet a Péter ravatalánál és búcsút vehettem Tőle.

A szertartás alatt fogalmazódott meg bennem, hogy úgy szakadt az eső, mintha az ég is siratná, és nem akarná elengedi Őt. Nagyon szépen búcsúzott a Lezsák elnök úr, és szívszaggató szavakat fogalmaztál Te is, remek volt a fiatalember, aki a Péter verseiből is idézett. Csodálatos hangja volt az ifjú hölgynek, és együtt sírtam a hegedűszóval. Ne haragudj azért, mert nem tudtam végigvárni a gyászoló tömeget a részvétnyilvánításnál, de sietnem kellett vissza a lányaimért Budapestre, az iskolába. A virágomat Péternek adtam, hogy elkísérje utolsó útjára.
Azért az csudálatos volt az Istentől, hogy legalább a temetőben megszűnt az eső, és megadhattuk a végtisztességet a nagyszerű és megannyi tisztelője által utolsó útjára kísért, Életed Társának, Péternek.

Nyugodjon békében és az örök világosság fényeskedjék Neki! Adjon Neked az Isten jó erőt és egészséget a küldetésedhez! Kérlek tudasd velem, ha bármiben segíthetek Neked, Nektek!

Szeretettel: Jeney Attila

Felber Zsolt:

Turcsány Péterre emlékezem

http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/turcsany-peterre-emlekezem

Fájdalommal vettem tudomásul, hogy Turcsány Péter elment közülünk. Személyesen nem ismertem, de egyszer közvetve kapcsolatba kerültem Vele. 2012. őszének végén a Kráter Karácsonyi tehetségkutató pályázatára küldtem be egy írásomat, melyet az Ő vezette zsűri első hellyel díjazott. A novella az általa szerkesztett POLÍSZ szépirodalmi magazinban is megjelent. Nagy lökést jelentett irodalmi pályámban ez az elismerés, hiszen korábban prózával még nem foglalkoztam.

A másik jelentős dolog, amit az Ő nevéhez, munkásságához fűzhetek, a Kráter Kiadó tevékenysége. Egészen pontosan a Wass Albert művek megjelentetése, kiadása. A folyamatosan megvásárolt és elolvasott kötetek jelentősen hozzájárultak magyarságomban való elmélyülésemben, kiteljesedésében. Azóta is ezt az utat járom, most már Turcsány Péter nyomában is.

Utólag is köszönöm Péternek az útravalót.

A Teremtő adjon neki örök nyugodalmat!

Ádám Attila:

Kedves Ágnes, Igazából nem is tértem magamhoz a hírt olvasva. És talán várnom kellene ezekkel a sorokkal is…Későn, az idén júniusban találkoztam Péterrel személyesen először(Önnel pár évvel korábban), a verseskötet bemutatóján, Pomázon. Pedig szinte egy nagyobb generáció is voltunk. És rögtön nagy hatással volt rám a személyisége. Távolabbról azért már régebben figyeltem és tiszteltema Kiadó és a lap munkáját, verseitcsak akkor kezdtem megismerni, amikor jóval túl az ötvenen én is elkezdtem kiírni magamból, ami bennem maradt volna egyébként örökre… A megjelenés lehetőségéért így most a verseimmel is Péternek maradok hálás.Fogadja őszinte és valóban onnan legbelülről jövő búcsúmat és valóban a folytatás, az ő munkájának,mindent-akarásának továbbélése vihet vígaszt a fájdalomba, adhat megnyugvást Önnek is.
Maradok tisztelettel:
Dr. Ádám Attila L.
Olvasójuk és szerzőjük

Tar Ildikó:

Kedves Ági,

nagyon sajnálom, részvétem.
Pétert a szívemben őrzöm. Amikor elolvasta és közölte is az egyik novellámat, azt mondta, hogy ha több ilyen szintű írásom is van, akkor ő azokat kiadja egy kötetben. Nagyon nagy dolgot tett ő ezzel: lelket mentett – az enyémet. Ugyanis a kicsi önbizalmam miatt csak 3-4 évvel ezelőtt mertem bárkinek is megmutatni az írásaimat. És biztos, hogy ennek a biztatásnak is köszönhetően írtam tovább, és azóta két országos első díjas, első helyezett drámát írtam.
Küldenek angyalokat nekünk, és az én életemben Péter ilyen segítő angyal volt és marad is mindörökre. A lelkemben őrzöm.
Együtt érezve Önnel szeretettel:
Tar Ildikó

Móritz Mátyás:

Fényhidak

A hosszú utat megjárt Turcsány Péter halálára

A fájdalom dühös vérebként szorítja torkom,

kiáltoznék de a szavaim is félbetörnek;

égre nőtt, szikár gyászom, magamba rejtve hordom,

míg erényeid, ellenedre is, tündökölnek.

Szívembe olvashatatlan tintával kerülnek,

verseid, miben egységgé áll össze az eszme;

testedben az izmok és inak már nem feszülnek,

úgy gyászolok én, újra és újra beléd veszve.

Aki szomorú ember is voltál, egyben boldog,

aki a törmelékből megmutattad az épet;

bámulom fejem fölött a megrokkant égboltot,

valami biztatót várva, és valami szépet.

Eszembe jut az idők egén a költők röpte,

kik jól ismerik a döntő felelősség elvét;

min Te, akire a fényét az Isten ütötte,

talán mert beszélted az angyalok anyanyelvét.

Hogy a lelkedre ők vigyázzanak most az égben,

ami a vágyait soha nem verte nagy dobra;

egy lélek maradtál a széttöredezettségben,

választ adva a mindennapi kihívásokra.

Kergettél nem egy álmot, kergettél nem egy reményt,

még ha nem egy aljas, sötét árnyék rád is rontott;

a meg nem értettség, és megértés művészeként,

Te lehántottál minden fölösleges koloncot.

Hogy nyerhessen még a salak is gazdag életet,

fittyet hányva a félelmetesnek és gonosznak;

költő voltál, ki méretlennek adtál méretet,

és boldogan vetettél morzsát az albatrosznak.

A kétségbe áldozatul a szívedet hoztad,

hogy a megtapasztalás kalandjairól szólhass;

angyalok útját jártad, és könyvét lapozgattad,

hogy lassú mérgek helyett elénk kincseket szórhass.

Hozzád szól most a gyászom ahogy az áhítatom,

nem tudván, hogy mit üzenhetnék most a szavakkal;

most hogy a felhők alá terített fényhidakon,

eggyé lettél a jövendőkkel, és elmúltakkal.

A béke mellé álltál, féltetted a világot,

hordva magadban Isten jóságos fuvallatát;

aki visszavett, mint egy szárba szökkent virágot,

hogy a szíved megtalálja a végső otthonát.

Móritz Mátyás

2015 Október 2. Péntek

Budapest, Csepel

Gromon András:
köszönöm az értesítést, a csatolt verssel osztozom gyászában.

Karl Vennberg

Rekviem

A halál csak egy hátizsák:

az út végén ledobjuk magunkról –

ólomszürke árnyék:

elolvad a fényben

a halál csak egy vaseke:

megforgatja az élet termőföldjét –

kemény rozskenyér:

tisztán tartja fogunkat

a halál csak egy szökevény:

útmutató –

a dezertőr

aki megadja a jelszót

a halál csak tüskebozót

az áttetsző virágok körül –

éjszínű ékszer:

belépő az ünnepélyre

Svédből fordította: Thiszin Gyula
Tisztelettel:
Gromon András

Deák-Sárosi László

Kedves Ágnes!

A hír annyira ledöbbentett, hogy egyelőre nem tudtam reagálni. Aznap
írtam nektek, amelyik nap a Facebookon olvastam a hírt. Pár perccel a
levelem elküldése után, és ott az állt, hogy pár perce tették
közzé a hírt. Hát, kár érte. Mindenkiért kár, de érte
százszorosan és ezerszeresen. Neki még sokat kellett volna tenni az
irodalomért, nemzetünkért. Fájdalmadban osztozom, és kívánok
megnyugvást. Emlékét, szellemiségét tovább visszük. Igyekszem a
temetésen vagy a szentmisén ott lenn.

Szeretettel gondolok rátok, hozzátartozókra,

Laci a Deák-Sárosi

Vajda Balázs

Drága Ági !

Borzasztóan sajnálom, fogadd legőszintébb részvétemet, nagyon sok
erőt és kitartást Neked és a gyerekeknek !
Sokat forgatom mostanában Péter versesköteteit és nagy szeretettel
gondolok rá…

Balázs

Sz. Tóth Gyula

_TISZTELT SZUTOR ÁGI,_

__

_Péter váratlan halálhíre megdöbbentett, fogadja őszinte
részvétemet. Kis írásaimmal többször kerültem vele kapcsolatba,
beszélgettünk a Rákóczi úti, a pomázi szerkesztőségben,
hallgattam előadásait az Írók székházában, a Centrál
kávéházban, a Pomázi Kastélyban. Csillogó szellemisége,
lendületes egyénisége magával ragadta a hallgatóságot. Péter,
egész tevékenységével az embert, a nemzetet, a magyarságot
szólította meg, képviselte, emelte föl és mutatta be._

_Ha lehetne, elmondanám neki Baudelaire Romantikus naplemente című
versét, franciául is, bizonyára oly kedves mosollyal fogadná, mint
ahogy látszik a fotókon (itt is: Demokrata, 2015. október 7.) – a
képek jók: az arc kifejezi a személyiséget. S ha már így van,
akkor Önnek mellékelem a költeményt, franciául és magyarul, Péter
emlékére._

_Hogy ez is erősítse azt a törekvését, melyet elhatározott,
mellyel az irodalmár, a költő, a férj munkáját kívánja
folytatni, szellemiségét megőrizve._

__

_Tisztelgő együttérzéssel,_

_SZ. TÓTH GYULA_

Irodalmi pályaudvar

MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ, Felvidék, Szepsi